Viszák történelme az Árpádok koráig nyúlik vissza. Első okleveles említése Lugossal és Ivánccal együtt 1237 előttről való „Vyzaah” alakban. Nevének eredete a magyar „vissza-ág”, azaz visszakanyarodó patak jelentésű szóösszetételre vezethető vissza. Viszák ősi falumagja – a maihoz hasonlóan – a patak mellett feküdt.
Viszák a középkorban egy birtokot képezett Ivánccal, Szentmártonnal, Németfaluval, Miskefalvával, Alsó- és Felsőlugossal. Földesura az Ivánczy család volt 1355-től 1650-ig. Ezután a Szepes vármegyéből származó Sigrayak tulajdona lett.
A török pusztítás miatt 1582-ben elnéptelenedett, majd átmeneti gyér népesség után csak a Rákóczi-szabadságharc után jelentek meg újabb telepesek. Az első foglalóknak Sigray József számos kedvezményt nyújtott. Az 1700-as évek végére a beköltözések és házasodások következtében három felekezet híveit magába foglaló faluvá vált: reformátusok Ispánkról, Pankaszról, evangélikusok Őrimagyarósdról, Szőcéről, katolikusok a Sigray birtokról jöttek.
A faluban található szeszfőzdét a II. világháború előtt a község tehetősebb gazdái alapítottak. A Dávid család deportálása után az önkormányzat vette át a szeszfőzde irányítását. Több emberöltő óta nagyon sokan jártak és járnak ide főzetni, s lett messze földön híres a viszáki pálinka.
A falu fontos kulturális helyszíne a 2007-ben Szarvas József színművész álmai nyomán létrejött Pajtaszínház és Galéria, mely egész évben színvonalas programokkal várja az ide látogatókat. 2009-ben pedig a falu az országos hálózathoz kapcsolódva létrehozta a hagyományos gyümölcsfajtákat őrző Tündérkertet.
A faluban nagy hagyománya van a tűzoltóságnak, mely 1992-ben ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. Kulturális élet szempontjából nagyon fontos az asszonykórus, amely több mint 30 éves múltra tekinthet vissza.